királyi hatalom megosztása: az Árpád-korban a rendezetlen trónigények közt a családi béke s az országos béke helyreállításának módja. - I. András (ur. 1047-60) megosztotta orsz-át öccsével, Bélával, unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval, fiát, Salamont 1057: kir-lyá koronáztatta. - II. András (ur. 1205-35) a fiát, Bélát, ő mint IV. Béla (ur. 1235-70) fiát, Istvánt 1245: kir-lyá koronáztatta, és orsz-ának jelentékeny részét neki átadta. A kir. ezzel nemcsak fia, az →ifjabb király utódlását szándékozott biztosítani (a külf. trónigénylőkkel szemben), hanem a pol. követelményeknek is engedett. Nemcsak fia, hanem saját uralmát is meg akarta szilárdítani. - Az ifjabb kir. a maga országrészében (Erdély, Szlavónia) a kir. jogokat teljes mértékben birtokolta. Külön udvartartással és közp. kormányzattal (nádor, országbíró, tárnokmester, kancellár) rendelkezett, igazságot szolgáltatott, adományokat tett. A két kir. egymással háborút viselt, szerződéseket kötött. - Mindezek a megoldások csak ideiglenesek voltak, és nem alakult ki az egyes hercegségekben az Árpád-háznak egy-egy új ága. Az ifjabb kirság idejében is az öregebb kir. a „nagyobb”, elsőbbségét megőrizte fiával, a „kisebbel” szemben, mint azt az →Aranybulla is kifejezésre juttatta (18. cikkely). Az ifjabb kir. hatalmát atyja engedményéből származtatta. Béla mint ifjabb kir. pecsétjén ezt a köriratot olyassuk: „Béla, Isten kegyelméből és atyja akaratából Mo. királya.” Ez a körülmény megakadályozta, hogy a kir. hatalom megosztása következtében az orsz. az Árpádok idejében több részre szakadjon, amint az Lengyo-ban a Piastok idejében megtörtént. **

Eckhart 1946:77.